Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utasaink kérték: megszűnik a hangos tájékoztatás

2008.05.21

Kép

Állítólag reklamáltak az utasok, mert idegesítette őket, hogy a BKV járatain hangosan is tájékoztatják őket az átszállási lehetőségekről. A BKV nem volt rest: megszűnik a hangos utastájékoztatás. „Utasészrevételekre”, illetve „nyugat-európai” példákra hivatkozik a cég, de hogy melyek ezek, azt – egyelőre – sűrű homály fedi.



Európában bevett gyakorlat, illetve zavarta az utasokat – ezzel indokolta korábban a sorozatos botrányoktól dübörgő BKV, miért szűnik meg a hangos utastájékoztatás a budapesti buszokon, trolikon, illetve villamosokon. Sőt Kiricsi Karola szóvivő arról is beszélt, hogy olykor az átszállási kapcsolatok felsorolása akár húsz másodpercet is igénybe vesz. Az MNO megkeresésére a BKV azt válaszolta, hogy „az utastájékoztatás természetesen nem szűnik meg a BKV Zrt. járművein, csupán néhány változást vezetett be” a hatalmas hitelállománnyal és éves veszteséggel operáló cég.

A társaság szerint az újítások célja, hogy „a papíralapú, az elektronikus, valamint a hangbemondásos tájékoztatást minél jobban összhangba hozzuk, hiszen az elmúlt időszak gyakorlata több ponton is rámutatott arra, hogy ez a fajta párhuzamosság esetenként nem követi az utasigényeket, legszélsőségesebb esetben pedig megtévesztő lehet”. A társaság „a gyakorlati tapasztalatok, az utasészrevételek és a nyugat-európai példák alapján egy köztes megoldás mellett döntött”. Ahogy azt korábban is megfogalmazta a BKV, „a hangbemondásban csak a metró- és HÉV-kapcsolatokat jeleníti meg, azonban az eddigiekhez hasonlóan az elektronikus kijelzőkön hanggal párhuzamosan, illetve kiegészítésként megjelenik az átszállási kapcsolatok teljessége”.

A BKV bátran felel a kor kihívásaira

Még május 15-én küldtük el újabb levelünket a BKV-hoz (a társaságnál újabban reménytelen vállalkozás egy élő szóvivővel beszélni, kizárólag levelekre válaszolnak, olykor többnapos késéssel – a szerk.), amelyben afelől érdeklődünk, vajon „milyen gyakorlati tapasztalatok”, illetve „nyugat-európai” észrevételek indokolják, hogy megfosszanak a teljes körű utastájékoztatástól évi több millió utast. Érdeklődve várjuk a választ arra a kérdésre is, „milyen utasészrevételek” vezettek a döntéshez. Feltehetőleg nemcsak a turisták, hanem az egyes járatokat ritkábban használó budapestiek (főleg, ha ritkábban látogatott külső kerületbe utaznak) is megsínylik az „európai trendbe” illeszkedő „modernizációt”. Ugyan 2010-ig EU-s és saját forrásból elektronikus tájékoztató rendszert vezet be a cég, ám azzal a „ma utasa” nincs kisegítve.

Celluxos „utastájékoztatás”?

Érthetetlennek nevezte Vitézy Dávid is, hogy „a BKV miért visszalépni próbál a több európai városban, például Bécsben is jól működő, az átszállásokról is tájékoztatást adó rendszerből”. A szisztémát inkább továbbfejleszteni lenne érdemes, például a külföldiek által kedvelt helyszíneken az angol nyelvű megállóbemondás bevezetésével – véli a VEKE szóvivője, aki hozzáteszi azt is, ha a BKV jelenlegi morális válságában olcsón próbálna sikert elérni, kezdhetné az utastájékoztatás valódi rendbetételével is. A buszokon minden második elektronikus kijelző nem működik – Vitézy szerint –, és ami talán még rosszabb: sok berendezés hamis, félretájékoztató információkat jelenít meg. Sok buszon igénytelen, a szélvédőre celluxozott, kézzel írt papírok jelzik, hogy milyen útvonalon közlekednek. A járművek jelentős részéről hiányzik az utastájékoztató tábla, az aluljárókban kihelyezett információs táblák pedig húsz évvel ezelőtt megszűnt járatokhoz irányítanak.

A VEKE szóvivője emlékeztet: a BKV egyetlen ügyfélszolgálati irodája az Akácfa utcában van eldugva, ahol tömegközlekedés nincs, és a pótdíjcsekket befizetni próbálókon kívül az utas is ritka.

A többi európai nagyvárosban sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a tájékoztatásra, az imént – a teljesség igénye nélkül – felsorolt hibák nemcsak Londonban vagy Berlinben, de Prágában is elképzelhetetlenek – hívta fel a figyelmet.

Érdekérvényesítés: jeles az utasoknak?

Egyelőre nem tudjuk, vajon napi több száz e-mailen vagy telefonon fejezte-e ki a nemtetszését a 8250 forintos bérletet megvásároló utasközönség egy része. Nehezen tudunk elképzelni egy olyan telefonhívást a központba, hogy „kérem, engem zavar, ha bemondják a buszon, hogy honnan hová és mivel utazhatok tovább”. Készült ebben az ügyben reprezentatív felmérés? – kérdeztük, ám ezt sem tudni. Felvetettük: esetlegesen ennek az intézkedésnek milyen költségmegtakarítási vonzata lehetséges (főleg, ha már újonnan beszerzett buszokra nem kell beszerelni a szerkezetet), ám egyelőre „hallgat a mély”.

Ez az öncélú és kizárólag az utasok tájékozódását nehezítő, valójában semmilyen megtakarítást vagy előnyt nem jelentő intézkedés jól jellemzi a BKV utastájékoztatási tevékenységét, ami mára legkevésbé az utasról szól – fogalmazott Vitézy. Hozzátette: sajnálják, hogy „a BKV-t nem zavarta, amikor a nagykörúti villamosok több tízezer utasának hónapokon át kellett mindennap meghallgatni Süsü, a sárkány elsőre talán még vicces, századszorra már leginkább bárgyú és idegesítő reklámját a villamos utastájékoztató berendezéséből.

Süsüről egyébiránt szintén érdeklődött az MNO (mennyibe került, és hogy végül is miért hallgatott el a „sárkány”), ám ahogy a többi kérdésünkre, erre sem érkezett válasz.