Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Már csak múzeumi legenda a magyar busz

2008.05.13

KépNem érte meg a hatvanadik életévét az Ikarus, pár hónappal az utolsó gyár bezárása után olyan érzése van az embernek, mintha csak a mesében lett volna a háromszázezer magyar busz szerte a világban. A közelekedési múzeum születésnapi kiállítással tiszteleg a letűnt márka előtt.

A magasra tornyosuló viharfelhők közül kivillanó áprilisi nap szemkápráztató járművekre vetette sugarát kedden Budapesten a Városliget környékén. A Hősök tere körül hömpölygő forgalmat kora délutáni felhőárnyékok közt úszó veterán Ikarusok lassították, majd a bézsszínű 66-os faros és a nyitott, városnéző busszá alakított kékre fényezett 630-as "kabrió" lassan begördült a Szépművészeti Múzeum elé, hogy magára vonzza minden arra járó elkerekedő tekintetét.

A két busz - és még hat társuk - a Közlekedési Múzeum új időszaki kiállításának megnyitására érkezett a fővárosba. Az "Ikarus, a gördülő legenda" című tárlat 2008. április 22. és június 1. között lesz látható, és nem titkoltan a hazai buszgyártásnak, az Ikarus buszoknak állít emléket, azzal a szomorú aktualitással, hogy idén lett volna hatvan éve, hogy a mátyásföldi gyár szerelőcsarnokából kigördült a magyar világmárka első példánya. De mint tudjuk, 2007 végén a világmárkává vált Ikarus mondába illő repülése véget ért [2], így a születésnapot már az ünnepelt nélkül lehet csak megülni.

Dicső múlt

A kedd délutáni kiállításnyitó előtt Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet, a Közlekedési Múzeum főigazgatója azonban hangsúlyozta, hogy nem elsiratni szeretnék a hungarikumnak nevezhető márkát, hanem inkább méltó módon megemlékezni az Ikarusról, amely a magyar ipartörténet egyik büszkeségévé, és legendává vált. Mint mondta, "Rekviem" helyett ezért lett inkább "Gördülő legenda" a kiállítás címe.

Az igazgatónő elmondta, hogy speciális kiállításról van szó, az Ikarus-tárlat a múzeum első olyan kiállítása, ami történeti ugyan, de nem a múzeum saját gyűjteményére alapoz. Darabjai nagyrészt gyűjtőktől származnak, olyan gyűjteményekből, amelyek célja nem a vagyonképzés, hanem az értékmentés. Ez utóbbi azért fontos, mert a gyártás végleg leállt tavaly és csak a megszállott gyűjtőknek, tulajdonosoknak köszönhető, hogy bár egy újabb magyar járműtípus tűnik el, de értékes példányai megőrződnek az utókornak. Ezek a gyűjtők még a gyár életében gyűjteni kezdték az Ikarus relikviákat, a márkával összefüggő tárgyakat, így a múzeum nagy köszönettel tartozik nekik, hogy a kiállítás létrejöhetett.

Új remény

"Több mint háromszázezer buszt gyártottak az Ikarus gyáraiban, 83 országba exportálták a magyar gyártású buszokat, igazán joggal lehettünk büszkék rá" - mondta Lovász György, "Az Ikarus évszázados története - Gördülő legendák" című könyv egyik szerzője. A hatvan év alatt nyolc alaptípust gyártottak sorozatban, és mind a nyolc világhírű is lett. Lovász két elsőséget emelt ki: az Ikarus kezdte először szériában gyártani 1948-ban az önhordó karosszériás autóbuszokat, és az Ikarus világelső volt szintén az alacsonypadlós csuklós buszok sorozatgyártásának megkezdésével is 1995-ben. Igaz ez utóbbiak már kizárólag német exportra készültek, és csak egy részük tért vissza több mint tíz év múltán használtan Magyarországra, most Szegeden jár belőlük néhány.

"Az Ikarus nem az épület, nem a gyártó berendezések, hanem ami az emberek fejében van" - ütött meg kissé optimistább hangnemet Adamis Gábor, Webasto-Hungária Kft., a német autótechnikai cég magyar leányvállalatának ügyvezető igazgatója, egykori ikarusos vezető. Mint az hamarosan kiderült, az optimista hangnem egy új üzleti vállalkozás reményének köszönhető: újrakezdték ugyanis a buszgyártást, csütörtökön mutatják be Tökölön a Webasto színekben készült S91-es kódjelű nyolcméteres midi autóbusz prototípusát, amit a tavalyi gyárbezárás után megmaradt ikarusos csapattal készítettek. Hogy az S91-est gyártatni fogja-e a Webasto a magyar buszosokkal, az a most zajló müncheni céges mustrán dől el.

Széles nem jött el

Széles Gábor neve többször is szóba került a kiállítás apropóján - ismerve az Ikarus cég történetét, nem meglepően. A keddi megnyitóra a vállalkozót is meghívták, de sem szóban, sem írásban nem válaszolt a múzeum invitálására, mondta Szentpéteri Erzsébet, főigazgató. Lovász György pedig felelevenítette, hogy annak idején Széles Gábor a százszázalékos Iveco-tulajdonban lévő Irisbusnak adta el a székesfehérvári és a budapesti gyárakat, és csak az egykori nagy Ikarus mátyásföldi utódcége, az Ikarus Egyedi Autóbusz Gyár Kft. gyárthatott még 2007 végéig autóbuszokat az Irisbus menedzsmentjének végső döntéséig.

Ekkor bezárták a gyárat és kigördült az összezsugorodott cégből az utolsó két, Skandináviába tartó, már nem is Ikarus néven futó busz. Merthogy ugye, az Ikarus névre nem volt szüksége a több nagy márkanevet is birtokló olasz multinak, így azt Széles Gábor cégcsoportjának adták el és vissza, jelenleg is az ő tulajdonában van a valóban elbukott, de azért mítikus tulajdonnnév. Az Ikarus E91 alacsonypadlós midi buszra állítólag meglehetősen hasonló webastós járműnek pont ezért nincs még neve sem, így egyelőre csak kódnevén emlegetik.

55-ös, 66-os és társaik

Az Ikarus nagy valószínűséggel nem támad már fel soha eredeti (hír)nevével és presztizsével, a székesfehérvári és budapesti nagy gyártócsarnokokban mára készáruraktárak, logisztikai bázisok működnek, a gyár telepeinek egy része ipari parkként funkcionál. Úgy tudni, hogy a 2007 végén bezárt mátyásföldi gyárban is megkezdődött már a gépek és gyártófelszerelések leszerelése és elvitele. A kiállítás szerencséje, hogy az Ikarus Egyedi Autóbusz Gyár film- és fotóarchívuma a múzeumhoz került 2008 elején.

A maketteket és dokumentumokat is szerepeltető kiállításon az Ikarus főbb típusait mutatják be, de a teljes paletta bemutatására természetesen nem vállalkozhattak, hiszen rengetegféle Ikarus készült a cég története során, magyarázta érdeklődésünkre Tildy Tibor, a kiállítás rendezője. A megnyitóra gyűjtők magántulajdonában lévő buszok is eljöttek, többségük vidékről (például Győrből, tatáról). Így a múzeum előtt csillogott-villogott egy ritka, hathengeres, bézs színű, honvédségi 311-es, egy kék 55-ös faros, egy bézs 66-os faros (az utóbbi típus távolsági vonalakon szolgált), az újabb típusok közül egy 250-es és egy 260-as Ikarus, egy piros színű 311-es és egy nyitott 630-as, amilyenből összesen 4 darab készült. A megnyitóra Polgárról eldöcögött Pestig az M3-ason egy kissé kopottas, 1954-es születésű, 710D Ikarus karosszériás Csepel tűzoltóautó is.

A kiállítás a tervek szerint június 1-ig tart nyitva, sajnos addig nem állnak állandóan a múzeum előtt a veterán járművek. Akik lemaradtak a keddi megnyitón adódott lehetőségről, készüljenek: legközelebb a május 1-jei veteránautó kiállításon lesz láthatók közülük néhány, és ha minden igaz, nosztalgiabuszozásra is lesz megint lehetőség.