Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eladó a libegő

2008.05.28

Kép A dunai kishajóflotta és a budavári sikló mellett a zugligeti libegő is rákerült arra a listára, amely a BKV eladandó szolgáltatásait tartalmazza."A Hegyvidéki Önkormányzat szívesen átvenné a libegő üzemeltetését, vagy akár annak tulajdonjogát, bár ennek részleteiről még nem tárgyaltunk a főváros illetékeseivel" - nyilatkozta a Budai Látképnek Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester azt követően, hogy a sajtóban napvilágot látott: több mint harminc év után a BKV eladná a budai hegyek különleges közlekedési eszközét, melyet már évek óta egy magánvállalkozás üzemeltet.

A Zugliget és a János-hegy között kirándulókat szállító libegő kedvelt családi, baráti programok színhelye, csoportos túrák egyik állomása, mely egyedisége, történelmi múltja, káprázatos panorámája miatt sokak szerint több figyelmet érdemelne.

A magyar függővasút legrégebbi terveit a német Adolf Bleichert nevéhez köthető, első európai drótkötélpálya megszületése után hatvan évvel, az 1930-as években dolgozták ki, de a terv nem valósult meg. Az akkori Budai Krónika tudósítása szerint addigra már legalább nyolcvan személyszállító függővasút létesült Európában. Az ezt követő évtizedekben többször is felmerült a magyarországi drótkötélpályás közlekedés kiépítése. A második világháború után egy egész függővasút-hálózat kialakítását tervezték a budai hegyek csúcsainak elérésére, az elsőt Óbuda és a Hármashatár-hegy között akarták létrehozni. Az évtizedekig húzódó tervezésben végül a XII. kerületi tanács határozata hozott fordulatot, melynek eredményeként 1969-ben elkezdték az építkezést Zugliget és a János-hegy között, az akkori Országos Bányagépgyártó Vállalat irányításával.



Az első terv után majd' negyven évvel, 1970 nyarán végre megindulhatott a "János-hegyi személyszállító drótkötélpálya", melynek azonban saját nevet kellett találni. Elnevezésére pályázatot írtak ki, s ezerszámra érkeztek a különféle tréfás és komoly nevek, mint andalgó, angyalvasút, ingósikló, budai szellővasút, csüngőke, függőszék, hegyiringó, János-hegyi zümmögő, lengő, völgyjáró és társai. A győztes végül a lebegőből kialakított, véglegessé vált libegő elnevezés lett, bár a létesítmény hivatalos neve ma is "Jánoshegyi légpálya".

A függőszékes pálya felső állomása a János-hegyi Hármaskúttető (a Hegyvidéki Önkormányzat által pár éve felújított Erzsébet-kilátó alatt, félórás sétára a Normafától, a Gyermekvasút János-hegy vagy Virágvölgy megállójának közelében). Innen ereszkedik le a libegő, 262 méteres szintkülönbséggel, 15 perc alatt a főváros ma is egyik legszebb völgyébe, a Zugligeti-katlanba, ahol az alsó állomás a Moszkva térről induló 158-as busz végállomásától pár perces sétával érhető el.

Lefelé menet páratlan kilátásban gyönyörködhetünk: látható a Hármashatár-hegy, a budai és pesti városrészek miniatűr makettje, csúcsai, a Pest környéki szántóföldek és dombok.

A különleges felvonó működésének első éveiben mintegy évi 600 ezer utasa volt, mára kihasználtsága csak tízszázalékos, évente átlagosan 280 ezer fő.

A libegő tulajdonosa és üzemeltetője kezdetben a XII. kerületi tanács volt. A létesítmény 1977-ben került a BKV-hoz, s tizenegy évig a közlekedési vállalat működtette, majd üzemeltetését az erre a célra alakult BKV Libegő Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. vette át. A BKV 2000-ben tíz évre bérbe adta a zugligeti személyszállító drótkötélpályát két vállalkozónak, akik időközben megvették a BKV Libegő Kft-t., s évi harmincmillió forintos bérleti szerződésük 2009 végén jár le. Az egyik üzemeltető, Kasos István - aki harminc éve dolgozik a libegőnél - lapunknak elmondta: 2010-ben le fog járni a libegő használatbavételi ideje is, mert a húszévenkénti teljes rekonstrukció akkor válik aktuálissá. Ezt a feladatot utoljára 1990-ben végezte el a BKV, nagyságrendileg ötvenmillió forintos ráfordítással, amit 2000-ben a tízévenként kötelező nagyobb karbantartási munkálatok követtek.

Az üzemeltetők azt állítják: rengeteg tervük lett volna a libegőhöz kapcsolódó szolgáltatások, fejlesztések kiépítésére, de minduntalan akadályba ütköztek, melynek legfőbb oka a tulajdonviszonyok rendezetlensége. két meglehetősen leharcolt, összesen mintegy 1500 négyzetméternyi szocreál állomásépület - amelyben jegypénztáron kívül büfék üzemelnek - a BKV tulajdona, míg a pálya alatti terület nagy része a Pilisi Parkerdő kezelésében van. A létesítmény környezetvédelmi szempontból is kiemelt területen épült, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Budai Tájvédelmi Körzetébe tartozik. A viszonyokat tovább bonyolítja, hogy a drótkötélpálya öt-hat magántelek fölött is átvezet, akiknek tulajdonosaira még a hetvenes években tűrési kötelezettséget szabott a bírósági végzés.

Olyan színfoltja a Hegyvidéknek a libegő, amely egyedivé, összetéveszthetetlenné teszi ezt a zöld kerületet - mondta Pokorni Zoltán, hozzátéve: nem ismer más európai fővárost, mely hasonló látványosággal tudna szolgálni az ott élőknek és az odalátogatóknak. "Bárki üzemelteti majd ezt a különleges felvonót, alapvető elvárás, hogy biztonságos és tiszta legyen, ugyanakkor megfizethető maradjon a kirándulóknak" - fogalmazta meg elvárásait. A hegyvidéki polgármester ezt a libegő tulajdonjogánál is fontosabb kérdésnek tartja.

A jelenlegi bérlők mindenesetre nehezményezik, hogy a tulajdonos, a főváros nem fektet kellő hangsúlyt a város idegenforgalmi szempontból is jelentős létesítményére. Pedig Kasos István, az üzemeltető nap mint nap tapasztalja: a különleges környezetben tett utazás, a csend, az erdő minden évszakban maradandó élménnyel ajándékozza meg azokat, akik fel ülnek a hegyiringó ingósiklóra.